A sokoldalú fogtechnikus
Kónya Jánossal jó beszélgetni – remélem ebből valamit nyomtatásban is lehet érzékelni. Az életéről, munkájáról mesél színesen, de mégis visszafogottan. Pedig… Első tanult foglalkozása az épületvillamosság, a második a fogtechnikusi, és ezt csinálja legalább húsz éve. És még mit nem mellette…?!
Már a pályára való készülés sem volt hétköznapi. A szépen rajzoló, ügyes kezű, gyerek, akit minden érdekelt, ami a szereléssel kapcsolatos, a Págiszban már középiskolai szinten lett ezermester. Nem félt többet az elektromosságtól, ugyanakkor a kézművességi hajlama is felerősödött olyannyira, hogy érettségi után a képzőművészeti főiskolára jelentkezett. Leginkább az édesanyja nehezményezte a dolgot, reménytelen pályának tekintve fia terveit, ám a sors bájos fintorral „vágott vissza” neki.
„Amikor édesanyám a tanári pályájáról nyugdíjba vonult, kerámiával kezdett foglalkozni, és ma már jó nevű alkotó.”
A főiskolára egy nagyon nehéz felvételi után nem jutott be, az iparművészetire viszont felvételt nyert Kónya János, ahol egy év után végül mégis inkább fogtechnikusnak állt.
„A nővérem fogorvosi tanulmányai adták az alapötletet, de megláttam a szakmában az óriási kreativitási lehetőségeket, amelyek egyben nem kevés műszaki felkészültséget is igényelnek. Jó a szemem, jó a térlátásom, no, ez kell nekem.”
Mint mondja, nagyszerű mesterei voltak az akkori győri fogtechnikai vállalatnál, ahol kitanulta a szakmát, végzés után azonban nem kívánt megállni. Tudta, hogy ezen a területen a németek erősek, és összeköttetések révén 1991-ben egy Mannheim melletti kisvárosban mintegy újra kezdte tanulni a fogtechnikusságot. „Jókor és jó helyre érkeztem, a keletnémetek az országegyesítés egyik lehetőségeként óriási mértékben kezdték igénybe venni a nálunknál jóval magasabb szintű fogászati ellátást. Éjjel-nappal dolgoztunk, és én igyekeztem mindent megtanulni. Hazatérve aztán huszonhárom évesen egy német partnerrel közösen céget alapítottam – a német megrendelésekre építve.”
Egyedül kezdte, aztán ketten lettek, majd rövidesen kilencen. Olyan tömegű munka érkezett, hogy még további négy-öt vállalkozást is elláttak foggyártási megrendelésekkel. Aztán ez a dömping lecsengett, 1995-ben társa kiszállt a kft.-ből, és János szépen kiépítette azt a laboratóriumot, amely lépésről lépésre fejlődve a mai napig kiemelkedő szakmai szinten dolgozik. Megrendelései a hazai, fővárosi fogorvosokon kívül Szlovákiából, Ausztriából és Németországból is rendszeresek. „Az országos ipartestület szakmai bizottságának vagyok a vezetője, sok-sok előadást tartok a korszerű módszerekről. Persze, senki sem próféta a saját hazájában, de sikeres praxist vivő nővéremmel és sógorommal azért elfogadottak vagyunk a fogászat győri világában is…”
Ám Kónya úrnak a munkája mellett bizonyára akadt még valahol némi szabad kapacitása, hiszen az érdeklődési köre szinte határtalan. Nézzünk erre néhány bizonyítékot! Beiratkozott a győri műszaki főiskola hajózási szakára; az őt érdeklő polgári szolgálati tárgyakat alaposan el is sajátította. Aztán megtanult repülni; A, B, C vizsgás, úgynevezett privát felhasználású engedélyei vannak. Ha repülőre ülhet, időt takarít meg, mert sokat utazik. Például Miskolcra, ahol 2000 óta egyfolytában levelező hallgató! Munkája mellett levelező tagozaton gépészmérnök lett, azt követően egymás után letette a termelésirányítás-logisztika, majd a minőségbiztosítási szakmérnöki vizsgát . Rövidesen pedig az első miskolci mester-kurzusban CAD-CAM szakirányban, mérnök-informatikus oklevelet fog kapni.
„Nehogy azt higgye valaki, hogy ezek számomra parttalan tudományok! Járt nálam nemrégiben az egyik ismert győri cég műszaki vezetője, aki csodálkozott a technológiai berendezéseink fejlettségén.”
A hét végéken családi kirándulások, esetleg az off-road versenyek adnak programot. Oross Tamással párban már öt éve egy Suzuki Jimny-vel járnak terepügyességi versenyekre, immár sorozatosan hazai bajnoki címeket, külföldi aranyakat hozó vetélkedőkre. Arra azért nagyon büszke, hogy az eurotriál vetélkedők németországi versenyén, augusztusban a sportágban elérhető legértékesebb trófeát, az európa-bajnoki címet érték el.
„Mondhatja bárki, hogy ennyi mindent nem is lehet csinálni. Dehogynem. Azt a gondolatot vallom, hogy aki szívvel lélekkel végzi mindennapi munkáját, annak a munka nem fáradság. Családom, feleségem részéről is sok támogatást kapok. Ez a segítség jól jön a feladatok megoldása során a laborban, illetve otthon a három gyermekünk nevelésében."
Kónya Jánosnak tehát erős háttere van, hozzá meg az eredendő kíváncsisága, az újdonságok megismerésének szándéka. Mint mondta, vannak még ötletei, különleges tervei.
A volt győri Széchenyi Nyomda épületére nem lehet ráismerni. Bár még folynak a befejező munkálatok, már működik benne egy korszerű fitnesz-stúdió, négy szintjén pedig különféle cégek irodái találhatók. Az épületet cikkünk szereplője két éve vásárolta meg sógorával, és alakíttatták kívül-belül korszerű és esztétikus irodaházzá. Az épület viszonylag hamar benépesült bérlőkkel. „Jó helyet választhattunk, ahol megfelelő feltételeket kívánunk teremteni, ez lehet a titka az egésznek” – állítja Kónya János.
Ha ezt már korábban megtette, akkor csak jelentkezzen be az oldal tetején.
- Legyen népszavazás a budapesti parkolási rendszerrõl!
- Kevés az egészségturizmus fejlesztése az ágazat fellendítéséhez
- Öngyilkos merénylõ robbanthatott Észak-Oszétiában
- Állatkerti belépõt ér a tejesdoboz
- Munkanélküli? Itt a megoldás!
- Óvatosan kell kezelni a kormány új hozzáállását



