Min buktak el az alapítványi iskolák?

Szemtől szemben az "iskolagyilkossal"

Szerző: Dusza András | 2010. február 17., szerda - 09:09

"A Magyar Nemzet 2010. február 5-i számában Farkas Melinda írásában a Vocational Academy Alapítványról megjelent újságcikk több valótlan állítást és súlyos rágalmazásokat is tartalmaz iskolánkról. Sajnos, az újságíró engem nem keresett meg a cikk megjelenése előtt, hogy megkérdezzen a cikkben szereplő állításokkal kapcsolatosan" - közölte velünk Molnár Melinda, a Vocational Academy Általános Iskola, Kéttannyelvű Általános Iskola, Kéttannyelvű Szakközépiskola, Gimnázium és Diákotthon igazgatója.

Hirdetés

- Igazgató asszony! Milyen egyéb hamis állításokat tartalmaz a cikk?
- A győri székhelyű iskola – az újságíró állításával ellentétben - az 1999. évi indulása óta alapítványi támogatással működik és nem most vezettük be a „tandíjat”, ahogy ezt a korábban nálunk tanult vagy jelenleg nálunk tanuló diákok és szüleik is megerősíthetik. A kunszigeti tagiskolánkban pedig egyáltalán nem fizetnek a szülők alapítványi támogatást az ottani önkormányzattal kötött közoktatási megállapodás alapján, mert ezt a támogatást az önkormányzat átvállalta a szülőktől.
- Azt is írja a Magyar Nemzet, hogy "a szülői befizetések kezelésére tavaly év végén újabb szervezetet hoztak létre, a Szülők a Vocational Academy Oktatási Intézményekért Alapítványt. Miért tették ezt?
- Ez is félretájékoztatás. Ezt az alapítványt az iskolánkban tanuló diákok szüleinek kezdeményezésére alapította 2009 őszén az egyik szülő. Az alapítványba befolyó pénzt nem a fenntartó kezeli, hanem az alapítvány kuratóriuma, mely pedagógusokból áll. Az alapítvány minden dokumentuma nyilvános és az iskola honlapján megtalálható.
- Ismét visszatér a cikkben egy pár éve a jobboldali sajtó által bedobott vád, hogy nem is önöknek, hanem "a scientológiai egyháznak van szüksége a gyerekekre, a megszerzett iskolákban ugyanis egész fiatalon elkezdik a tudatmódosítást, és híveket nevelhetnek maguknak."
- Egy névtelen bejelentőre hivatkozva az újságíró azt is leírta, hogy a mi iskolánk egy egész világot behálózó bonyolult, szcientológiai szervezet része. Hiába mondjuk, és írjuk le századszor is, hogy iskolánk soha nem állt kapcsolatban a fent nevezett egyházzal semmilyen formában. Az iskola vezetősége és nevelőtestülete nevében visszautasítom a Magyar Nemzet újságírója által leírtakat!
Molnár Melinda igazgatónő nyilatkozata teljes egészében olvasható az iskola honlapján: http://www.vocational.hu/

Hiba volt megbízni az adott szóban

Ha már hozzánk fordult az iskola vezetője, utánajártunk két alapvető vádnak, amelyek évek óta felbukkannak a jobb oldali sajtóban, főképp a Magyar Nemzetben, és a HírTv-ben.

Az egyik az adósság, vagyis hogyan és miért kerülhettek csődhelyzetbe a korábban a Vocational Academy Alapítvány által működtetésre átvett iskolák. Mi megtaláltuk Nagy Ottót is (elég volt feltárcsázni telefonját), aki válaszolt kérdéseinkre.

- Kezdjük azzal, hogy ez a történet valóban nem fog bekerülni a dicsőségkönyvünkbe. De! Ezt a tizenkét (és nem 22, mint ahogyan írják) iskolát nem mi juttattuk csődbe, hanem maguk az önkormányzatok. Arról ma senki nem beszél már, hogy az önkormányzatok bezárták, megszüntették saját iskoláikat, mert képtelenek voltak működtetni őket. Mivel azonban a közoktatás kötelező önkormányzati feladat, a megoldást nekik kellett megtalálni. Össze is foghattak volna a kistérségben, hogy együtt működtessenek iskolákat, (én mindenkinek először ezt javasoltam, amikor megkerestek) de nem tették. Kérték, és mi segítettünk. Mi saját tagiskolaként működtettük ezeket - megkapva a helyi infrastruktúra használati jogát.

- Mi történt a tanárokkal?

- A tanárok dönthettek. Aki nem akart átjönni az alapítványi iskolába, azok akkor rögtön megkapták az önkormányzatoktól a végkielégítést, aki pedig átjött hozzánk, az - miután ugyanabban az épületben ugyanazokat a gyerekeket ugyanarra tanította, mint addig - nyilván nem kapott végkielégítést.

- Mi okozta a bajt? Miért nem tudták anyagilag finanszírozni iskoláikat? Hogyan állt össze a költségvetése egy-egy iskolának?

- Három pilléren állt (volna) a költségvetésünk: mintegy 22 %-át a központi alapnormatívából, 66 %-át a kistérségi intézményeknek járó kiegészítő normatívából, 12 %-át pedig egyéb bevételekből, például költségtérítéses szolgáltatásokból fedeztük volna.

- Miért nem tudták betartani az önkormányzatoknak tett ígéreteiket, miszerint nekik egy fillérjükbe sem fog kerülni az oktatás?

- Velem együtt maguk az érintett polgármesterek sem gondolták, hogy a kistérségi társulásban lévő többi községi vezető leszavazza őket, s egy olyan egyszerű – rájuk nézve semmilyen anyagi következménnyel nem járó – közoktatási megállapodást nem voltak hajlandók kötni, ami a kiegészítő normatíva lehívásához kellett volna. Ennek hiányában pedig nem kaphattuk meg a működtetéshez szükséges 66 %-os kiegészítő normatív támogatást!

- Már elnézést, de ezt nem előre kellett volna tisztázni, netán szerződésben rögzíteni?

- De igen. Ezt mindenütt hangsúlyozva elismerem, elsősorban az én hibám. Született pozitív hozzáállásomból adódik. Az én hibám, hogy ezt időben nem rögzítettük, de maguk az érintett polgármesterek sem hitték, hogy egy ilyen formális igazolást a kistérségi társulás vezetősége, többsége meg fog tagadni tőlük, tőlünk. Ha ezt kiadják, garantálom, hogy valamennyi iskolában ma olyan színvonalú munka folyna, mint Kunszigeten. Ott az önkormányzat teljes egészében átvállalta az elmaradt támogatáskiegészítést, sőt, a diákok csekély önrészét is biztosítja! Ott ragyogóan megy a tanítás, négyszáz (!) jelentkezőből tudtuk kiválasztani azt a tizenegy kiváló pedagógust, akik a kunszigeti gyerekeket oktatják, nevelik - minden botrány nélkül.

- Egy sopronkövesdi tanárt is idéznek az újságcikkek, akinek és társainak többmilliós végkielégítést ítélt meg önöktől a bíróság.

- Ez igaz, de az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy egyetlen ottani tanár nem volt munka nélkül egyetlen napig sem, hiszen a sopronkövesdi polgármester újra üzemelteti az iskolát. Nem tartom etikusnak, hogy szinte valamennyi továbbra is ott dolgozó - például felesége, lánya is - megkapja a végkielégítést, miközben ugyanott, ugyanazt a munkát tovább végzik. Gyakorlatilag folyamatosan ott dolgoznak, ahol eddig is, azaz munkajogilag jogfolytonosnak minősülnek. (Pl a Rába gyár hasonló esetében bírósági ítélet van arra, hogy ilyen esetben nem jár végkielégítés.) Mire fel tehát a több milliós végkielégítés? Ilyen alapon Magyarországon mindenki követelhetné.

- Nagy úr, mi ez a Centre of Excellence "cégcsoport" aminek az Önök intézményei is tagjai? A Magyar Nemzet már nem először melegíti fel vádját, miszerint ez tulajdonképpen a scientológiai egyház "fedőszerve"...

- Nézze, hülyeség ellen nem lehet védekezni. Fogalmam sincs, honnan vették ezt az őrültséget, amivel a fideszes média évek óta bombáz bennünket. És persze azt sem tudom, hogy miért kerültünk a célkeresztjükbe. Az említett angol nyelvű elnevezést én magam adtam saját cégcsoportunknak, és nem jelent mást, mint hogy "kiválósági központ", a kiváló minőségű munka központja. Amíg az első ilyen újságcikk meg nem jelent - szégyen vagy nem, de - én azt sem tudtam mi ez az egyház.

Ha tetszik a Városi Tükör, partnereink oldalait is ajánljuk: