• 
• 
• 

Stephen Chatt, két ország választópolgára

- Mint brit állampolgár május 6-án angliai lakóhelyemen, Leicesterben tettem eleget kötelezettségemnek – mesél Stephen Chatt az itthon is érdeklődéssel kísért szigetországi választások személyes élményeiről. – Az első és legfontosabb differencia, amelyet a magyarországi és az ottani viszonyok között megtanulhattam, az a demokráciák értelmezésének különbözősége. Itthon mindenütt hivatkoznak a demokráciára, csak éppen egy fontos kérdést elfelejtenek feltenni, mégpedig azt, hogy mihez képest áll helyt a magyar demokrácia? A letűnt Kádár-korszakhoz viszonyítva bizonyosan, de az angliai társadalomban elfogadottaktól messze elmarad. Legalább annyira, mint futballban a Soproni Liga a Premier League színvonalától! A demokráciát az ókori görögöknek köszönheti a világ, a svájciak tudták megvalósítani, a finomítása pedig Angliához köthető. Volt szerencsém most végig autózni Leicester és környéke negyedeit, bejártam szegényebb és gazdagabb vidékeket akár fehér, akár színes bőrű lakossággal, de mindenütt találkoztam egy olyan jelenséggel, amely nálunk, Európa közepén elképzelhetetlen. Egyes házak ablakaiban és a kertekben ugyanis liberális, másokon munkáspárti vagy konzervatív feliratokat, plakátokat láttam, a pártoknak megfelelő színezéssel. Sőt, felfedezhettem nemzeti, szélsőjobboldali szervezet iránti szimpátiára utaló feliratokat is. Ezek egyértelműen jelezték, hogy a lakó, a tulajdonos melyik párt szavazója, elkötelezettje. Namármost, mindebből az a magyar viszonyok számára a furcsaság, hogy ezek az emberek, különösen ha szomszédok, rendszeresen szóba is elegyednek egymással, nem dobálják be a másik ablakait, és nem tépkedik le egymás jelszavait!

 

- Az előjeleknek megfelelően amúgy sem mindennapi fordulatokat tartogattak az angliai választások. Hogyan értékelheti ezeket az átlagember, egy héttel a történtek után?

 

- A közvetlen eredmények működésképtelen alsóházat jelentettek, a szavazatszámlálás nyomán egyik párt sem tudott volna kormányt alakítani. A pártoknak volt 12 napjuk arra, hogy javaslatot tegyenek az ezen idő alatt a hatalmat gyakorló királynőnek arra vonatkozóan, hogy ki alakíthasson kormányt? A tradíciók alapján először a legkevesebb képviselővel rendelkező nagy párt tárgyal a legtöbb képviselőt adóval, miközben erkölcsileg elvárható a másikkal, jelen esetben a Munkáspárttal tárgyalás is – mindez a brit demokráciában az egyik alappillér. Licitálásról azonban, amely a magyar hírek szerint a tárgyalásokat jellemezte, szó sem lehetett: mint köztudott, végül a konzervatívok alakítanak koalíciót a liberálisokkal. Jellemző, hogy a tárgyalások második fordulójában Gordon Brown munkáspárti elnök, miniszterelnök már benyújtotta a lemondását a királynőnek és javasolta David Cameron konzervatív párti vezér meghívását, az új kormány megalakításával megbízását. Negyven perc múltán Cameron már kezet is csókolt a királynőnek és ez azt jelentette, hogy ő a miniszterelnök. Az egész eseménysor nem egészen két óra alatt játszódott le. Majd mindkét pártvezető visszatért a saját székházába és beszédet mondott. Az új miniszterelnök elismerte az előd birodalomért folytatott 13 évi munkásságát, míg elődje sok sikert kívánt az utódnak kifejezve reményét is, hogy éppen úgy igyekszik Anglia gondjait megoldani, ahogy azt a Munkáspárt tette. Egyébként ezzel a királynői kézcsókok szezonja is elkezdődött, hiszen az új miniszterelnök által összeállított kormánynévsor minden egyes miniszter-jelöltje ugyancsak hivatalos II. Erzsébethez eskütételre és felhatalmazása átvételére, majd a királynőnek kezet csókolva kezdheti meg gyakorolni tevékenységét. Egyébként a legutolsó koalíció nagyon régen, a második világháborúban, Churchill idején volt, akkor a történelmi helyzet késztette az összes létező pártot az abban részvételre.

 

- Mekkora változást jelenthet Anglia közvetlen jövőjére nézve a koalíciós kormányzás, a konzervatívok előre törése?

 

- Mindhárom párt kampányában szerepet kapott a megszorítások elkerülhetetlensége, a különbség a módszerekben található. A konzervatívok például nem javasoltak általános adócsökkentést, hanem a közeli jövőben elkezdik a kiadások lefaragását az államháztartás területén és ugyanakkor könnyíteni igyekeznek a vállalatok költségterhein, így adminisztrációs és adóvonatkozásban. Azt látni kell, hogy a koalíció mindkét pártvezére, David Cameron és a liberális főnökből lett miniszterelnök-helyettes, Nick Clegg egyformán agilis fiatalember, intelligens vezetők hírében állnak, pártkülönbségeket félretéve ígérik az együttműködést az ország gazdasági helyzetének megszilárdításában és a társadalom alsóbb rétegeinek felzárkóztatásában. Persze, mindez nagyon szépen hangzik, sikerét az idő fogja eldönteni.

 

- Evezzünk egy kicsit hazai vizekre: Stephen Chatt mint kettős állampolgár, felkereste-e az április 11-i magyarországi országgyűlési választásokon körzete szavazó helyiségét?

 

- Igen, bár miután előtte hónapokat külföldön töltöttem, hazatérésem után nagyon kevés információ állt rendelkezésemre, ezért sokáig úgy gondoltam, nem élek a magyar állampolgárság adta szavazati jog lehetőségével. Meglepett a Jobbik és az LMP felzárkózása, hiányoltam az eligazodást segítő párbeszédeket és vitákat a leendő országgyűlési képviselők, illetve a miniszterelnök-jelöltek között. Meg kell mondanom, a médiából sem nagyon lehetett határozott és valós képet kapni arról, hogy a pártok milyen programmal készülnek, illetve szállnak harcba a célért, az új kormány megalakításának jogáért. Később győzött a lelkiismeretem, és mindkét ikszet behúztam a szavazófülkében. Csak azt ne kérdezze, hogy kire és melyik pártra? Nem teszem ki magamat barátok elveszítésének, haragosok szerzésének – márpedig a magyar társadalomban a hovatartozás nyílt kifejezése ilyen következményekkel jár. Azt azonban nem tartom titokban, hogy Angliában ezúttal a konzervatív pártban bízom! Korábban Blair tisztelői közé tartoztam, azonban Brown másfajta egyénisége és az elmúlt két év angliai eseményei eltávolítottak a munkáspárti szimpátiától. Itt hadd jegyezzem meg, hogy Angliában a szavazók legnagyobb része nem pártpreferenciát képvisel, hanem az adott jelöltek személyisége, karaktere, kisugárzása a döntő szempont. Na és persze, a leglényegesebb, hogy ott a kampány kezdetétől minden párt részletesen, írásban közli programja legfontosabb részleteit, amelyet azután a média heteken keresztül elemez, hozzásegítve a polgárokat a megfelelő döntéshez. Az sem elhanyagolandó, hogy az angol médiában nemigen fedezhető fel párt tulajdonrésze, bár kétségtelen, hogy például a Daily Mail konzervatív, a Daily Mirror viszont munkáspárti szimpatizáns. Ellentétben kis országunk sajtójával, ott megfogalmazzák a saját párttal szembeni kritikát is éppúgy, miként esetlegesen méltányolják a másik, a szemben álló előnyeit, törekvéseit.

- Azért nyilván figyelemmel követte annyira a magyarországi történéseket, hogy véleményt alkothasson: a brit berendezkedést jól ismerő számára mi vezethetett az MSZP ilyen mértékű népszerűség vesztéséhez?

 

- Újra csak a demokrácia problémájából kell keresnem a választ, mégpedig azzal, hogy nincs demokrácia független, a tényeket pártatlanul tálaló média nélkül. Az én egykori főnököm, idősebb Lord Rothermere mindig arra hivatkozott, hogy a média a demokrácia őre. De milyen demokráciát őriz Magyarországon a média? Az emberek tudatáig nagyon kevés jutott el mindazokból a pozitív dolgokból, amelyet a szocialista kormányok megvalósítottak. A legélesebben ezt az példázza, hogy a külföldön egyértelműen sikernek tartott Bajnai-kormányzás vívmányai is háttérbe szorultak. Voltak, hogy ne lettek volna kormányzati ballépések, sőt, valóban súlyos hibák is okozták a szocialista-liberális oldal meggyengülését. Ami pedig Gyorcsány Ferenc miniszterelnökségét, kétségkívül karizmatikus, sokáig megkérdőjelezhetetlen egyéniségét illeti, politikai gyakorlatlanság is tükröződött a regnálása idején megtett intézkedésekből. Hanyatlása a rossz időben, rossz helyen elmondott őszödi beszéd következménye. A sok igazságot tartalmazó, túlfűtött érzelemmel tálalt beszédet nem a frakciójában, hanem konszolidáltabb módon, az ország nyilvánossága előtt kellett volna elmondania, és ezzel sok mindennek elejét vehette volna. Persze, más kérdés az is, hogy egy fejlettebb országban egy normális média miként kezelte volna az ellenzék ezt követően még fokozottabban sárdobáló, megosztó, kivonulós politikáját? A hírekből azt olvasom ki, hogy a szocialisták választások előtti optimizmusa legfeljebb kincstári lehetett, a súlyos vereséggel nehéz helyzetbe kerültek. Elkerülhetetlen náluk a belső szembenézés, az őszinte elemzés utáni rendcsinálás, ha még számottevő szerepet akarnak betölteni a hazai politikai élet palettáján. Igaz, erre most van is idejük, hiszen mindenki a győztesre figyel…

 

- És Stephen Chatt szerint mi várható a győztestől, az új hatalomtól?

 

- Abból kell kiindulni, hogy a szovjet hadsereg 1955-ben hagyta el Ausztriát és érdemes megnézni, hogy ezt követően húsz év múlva, 1975-ben közvetlen nyugati szomszédaink hol álltak gazdaságilag, a társadalom fejlettségében. És hol áll Magyarország húsz évvel a rendszerváltás után? Ez a szomorú hazánk jelenét illetően, a gazdasági és a morális válság egyszerre van jelen az országban, gyűlölet tüzeli az egyik embert a másik ellen, munkavállalásokat, alkalmazásokat tesz lehetetlenné a más pártok iránti szimpátia. A mostani választás eredményeként a rendszerváltás óta nem összpontosult ennyire hatalom egy kormányzó párt kezében, és ez egyben óriási felelősséget is jelent a Fidesz-KDNP-s kormány vállain. Talán még súlyosabb a helyzet, mint annak idején Angliában Margaret Thatcher kormányra kerülésekor. Az ő sikere abban rejlett, hogy a demokráciát okosan tudta vegyíteni némi diktatúrával az ország egyensúlyba hozatalára, így kerülhetett vissza a Nagy jelző Britannia elé. Azt gondolom, hogy a jelen Magyarországán a kormánynak, legalábbis működése első periódusában hasonló módon kellene eljárnia a progresszió útjára lépéséhez. Az ország érdekében kívánom, hogy Orbán Viktor érjen el a „Vasladyhez” hasonló sikert, vívja ki Európa elismerését. Viszont Thatchert képes volt a saját pártja leváltani, amikor nála már túlságosan háttérbe szorult a demokrácia: tíz év tapasztalatai alapján félő, hogy ez a Fidesz hierarchiájában nehezen lenne elképzelhető.

 

Eddig 0 hozzászólás érkezett

Ahhoz, hogy hozzászólhasson a cikkekhez regisztrálnia kell az oldalon.
Ha ezt már korábban megtette, akkor csak jelentkezzen be az oldal tetején.