Nem könnyű a női játékvezetőnek

Szerző: Munkatársunktól | 2010. május 19., szerda - 10:10

Mi, férfiak hajlamosak vagyunk kisajátítani magunknak a játékvezetést (is) mind a labdarúgásban, mind a kézilabdában. Holott mind a két labdajátékban rohamléptekben fejlődik a női szakág is. Már a női focit sem lehet egy kézlegyintéssel elintézni, a női kézilabdát pedig főleg nem, hiszen népszerű és megbecsült helye van a világ sportpalettáján. A hölgyek aránya azért messze elmarad a lehetőségektől. Ma még nagyon kevesen fújnak a kézilabda mérkőzéseken. A győri Nemes Mónika két éve indult el ezen a rögös úton.

Hirdetés

- Miért lettem kézilabdabíró? Amikor elhatároztam, hogy elkezdem a tanfolyamot, akkor a családom, a férjem kivételével nem nagyon támogatott. Féltettek. Több mint tíz éve kézilabdázom. Igaz, nemrég egy rövid időre sérülés miatt abba kellett hagynom, de szerencsére már rendbe jöttem. Így egészségileg sincs akadálya a játékvezetésnek. Azt hiszem, az ötlet a kézilabda szeretetéből jött. Egyszerűen azt gondoltam, miért ne lehetnék én is játékvezető?

- Voltak többen is hölgyek a tanfolyamon?

- Igen, de ők nem vezetnek. Vannak, akik kevésbé tudják elviselni az élcelődéseket, a bekiabálásokat. Napjainkban még nehezen fogadják el a nőket. Az elején nehezen dolgoztam fel, amikor azt kiabálták: nőnek konyhában a helye. Igazából nem is gondoltam át, mit jelent ez majd a pályán? Megesik, hogy előforduló rossz ítéletekre azt mondják, azért tévedek, mert nő vagyok. Ez persze nem igaz. Az is megtörtént már, hogy a meccs végén az edzők, az idősebb kollégák gratuláltak a jó játékvezetésért. Ezek természetesen kimondottan jól estek.Tudom, hogy a meccsek alatt a játékosok, az edzők, gyerekek esetében a szülők általában felfokozott idegállapotban vannak, nem igazán fogják vissza magukat és emiatt a játékvezetők gyakorta céltáblái a különféle megjegyzéseknek. De igyekszem csak a meccsre koncentrálni, nem foglalkozni a bekiabálásokkal. És azért az is előfordul, hogy az edző kér bocsánatot, mert nincs igaza.

- Mi tetszik a játékvezetésben?

- Minden. Bíróként másképp, más szemmel nézem a játékot. Vezetni felelősség. Most látom át, mit is jelent bírónak lenni, hogy egy-egy rossz döntéssel bizony, befolyásolni lehet az eredményt. A kézilabdázás keményebb, agresszívebb lett. Már a kicsiknél is látható. Az edzők, a szülők sokszor úgy hajtják a gyerekeket, hogy szinte belehajszolják a durvaságba. Természetesen mindenki győzni akar, de nem mindegy, milyen áron. Sok a nyakfogás, a hátrarántás, a fellökés, a csípés.

- Hogyan tovább?

- Még nagyon az elején járok, de szeretnék előbb-utóbb eljutni az első osztályig. Most megyei szintig vezethetek, aztán lehet majd továbbjutni. Ennek megvan a menetrendje. Bizonyos idő után újabb és újabb vizsgákat kell tenni. Addig pedig igyekszem sokat tanulni, tapasztalni, edzeni. Sok meccsen akarok fújni. A feltételek és a tesztek nagyon szigorúak. Tavaly előtt kezdtem, még sokat kell tanulnom, de azt gondolom, jó úton haladok.
 

Eddig 0 hozzászólás érkezett
Ahhoz, hogy hozzászólhasson a cikkekhez regisztrálnia kell az oldalon.
Ha ezt már korábban megtette, akkor csak jelentkezzen be az oldal tetején.

Ha tetszik a Városi Tükör, partnereink oldalait is ajánljuk: