• 
• 
• 

Visszapillantó

Tekintsünk most el pl. a Széchenyi tér tavalyi majdnem egy milliárdjától, a győri (mondjuk ipari parki) kisvállalkozásoknak nyújtott százmillióktól, a Széchenyi-híd felújításától... Ezúttal egy frisset említenék, amelyet sportszerűen rögtön bemutatott a nyilvánosságnak is az egyházmegye: pályázaton nyervén ugyanis félmilliárd jutott egyrészt a győri Káptalandombra (igen szép elképzelésekről szóltak!) másrészt a lébényi templomra.
Aztán szintén az elmúlt napok apró élménye, hogy erre az esztendőre Győr (Egerrel együtt) lett a Kultúra Magyar Városa. Jogos a taps ezért mindazoknak, akiket illet. Kár, hogy nem láthattam az arcukat, amikor a szintén „ellenkező nemű” kancellária minisztertől (szóban vagy írásban?) megtudták az erre vonatkozó döntést…
Magam nemigen tudom értelmezni a fenti címmel járó másfél millió forintot (remélem nem lesz nagy gond elkölteni…), de rögtön mellé teszek egy másik összeget. Lapzártás egybeesések miatt nem volt módom tudósítást adni a Richter-termi műsoros borárverésről (a győri filharmonikusok, egy híres borrend és a győri jótékony egyesületek – Rotary-k, Lions-ok, Kiwanis – közös produkciójáról), de a múlt heti összejövetelen a tiszta bevételt, három milliót (!) adtak át a szervezők rendkívül nemes célokra.
Még néhány óra, és lejár a húsvét előtti hosszú böjt időszaka. Ennek kapcsán idézzük fel a nyitányt, a húshagyó kedd utáni egy pillanatot e heti adománkban: „Szentfazék néni tér be a henteshez, ám mire a pulthoz ér, épp templomos barátnői lépnek be az üzletbe. Nincs mit tennie, a helyzet adott: – Kedves hentes úr, lemérné nekem azt a darabot a szélső kampóról? – Izé, erre a sonkára tetszik gondolni? – Ki kérdezte magától, hogy nevezik azt a halat…?!”
 

Eddig 0 hozzászólás érkezett

Ahhoz, hogy hozzászólhasson a cikkekhez regisztrálnia kell az oldalon.
Ha ezt már korábban megtette, akkor csak jelentkezzen be az oldal tetején.