A szervomotorok (servo motors) története a 20. század elejére nyúlik vissza, amikor Nicolas Minorsky 1922-ben kifejlesztette a visszacsatolt vezérlőrendszert. Ez a rendszer egy mechanikus visszacsatolási mechanizmust használt a hajó kormánylapátjának automatikus beállítására, amely még viharos tengeren is stabilan tartotta az irányt.

Kezdetek

Az 1950-es és 60-as években a tranzisztoros és digitális elektronika bevezetése az ipari automatizálásban használt elektronikus szervorendszerek kifejlesztéséhez vezetett. Ezek a korai szervorendszerek analóg visszacsatolási jeleket használtak a motorok helyzetének és sebességének szabályozására, lehetővé téve a pontos és megismételhető mozgásszabályozást.

Fejlődés

Az 1970-es években a mikroprocesszorok és a digitális jelfeldolgozási (DSP) technológia bevezetése a digitális szervorendszerek fejlődéséhez vezetett. Ezek a rendszerek digitális visszacsatolási jeleket és fejlett algoritmusokat használtak a motorok pozíciójának, sebességének és gyorsulásának még nagyobb pontossággal és precizitással történő szabályozására.

Elterjedés

Az 1980-as és 90-es években a szervomotorok használata az ipari és fogyasztói alkalmazások széles körére terjedt ki, beleértve a robotikát, a gyártást, az autóipart és a repülőgépipart. Az új anyagok és gyártási technikák lehetővé tették a kisebb, könnyebb és nagyobb teljesítményű szervomotorok kifejlesztését, így azok az alkalmazások szélesebb körére váltak alkalmassá.

Kulcsszerep

A szervomotorok ma is kritikus szerepet játszanak az ipari automatizálásban és a robotikában, pontos és megismételhető mozgásvezérlést biztosítva az alkalmazások széles skálájához. Az olyan fejlett technológiák, mint a kefe nélküli egyenáramú motorok, a nagy felbontású kódolók és a fejlett vezérlőalgoritmusok tovább javították a szervorendszerek teljesítményét és hatékonyságát, új alkalmazásokat tesznek lehetővé és ösztönzik az innovációt ezen a területen.